A lakosság egyik fele pánikban, a másik fele meg nem veszi komolyan. Én ez utóbbi magatartás miatt aggódom!

Jelen bejegyzésem apropos-ja, holnap vasárnap.

Március 11-étől hatályos az a rendelet, mely szerint zárt térben 100 főt meghaladó létszámú rendezvények megtartása tilos.

Beszélek 86 éves édesanyámmal, javaslom, ne menjen holnap misére.

Mintha a falnak beszélnék.

Valahogy az egészet nem értem: a színházak bezártak, a hangversenytermek kényszerű pihenőre ítéltettek, a szokásos iskolai rend helyett távoktatás lépett életbe országszerte, de a szentmisék megtartása továbbra is lehetséges?

A mi közösségünk, ahová édesanyám is jár, mintegy 1000 főt számlál. Még ha nincs is tele a templom, néhány százan összegyűlnek a vasárnapi miséken. Csak a saját ismeretségi körömön belül jónéhányan rendszeresen utaznak/utaztak külföldre, van esély arra, hogy a nem kevés ember közt csak 1 fertőzött legyen, ez esetben máris gócpontként szerepelhetnek. Az ezidáig még féken tartott járvány pillanatokon belül robbanásszerű növekedést mutathat!

Ugyanígy jó néhány budapesti templomban, vagy református, illetve más felekezeti gyülekezetben.

Kedves vallásos emberek: ti nem veszitek komolyan?

Majd a JóIsten megakadályozza... anyukám szerint.

Hát nem. Mert egyszerűen ez nem az ő dolga!

Ez a mi felelősségünk!