|
Életutam
NeMo - dr Nemessányi Mária © 2009.04.26. 18:02
Tudom, nem az a fontos, honnan jöttünk, vagy milyen iskolákba jártunk. Mégis: talán van, aki erre is kíváncsi.
Dr Nemessányi Mária önéletrajza
1963 04.05.- én születtem Budapesten.
A Kodály Zoltán Ének - Zenei Általános Iskolába (1969 -1977), majd a
Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam, ahol 1981 - ben érettségiztem. Sokáig gondolkodtam azon, hogy zenész legyek, általános iskolában zongoráztam, gimnáziumi éveim alatt klasszikus gitárt és hangképzést tanultam, ám az előadóművészi karrier hatalmas lámpalázam miatt bizonyosan nem lett volna nekem való.
Sok fejtörést követően
- dédapám (dr Kunos István Orosháza megbecsült orvosa a XX. század elején) és
- nagybátyám (Dr Papp Zoltán mentőfőorvos, hosszú évtizedeken át az Országos Mentőszolgálat szóvivője, az Országos Mentőszolgálat Múzeumának alapítója és nyugdíjas éveiben tárlatvezetője) példáját követve
végül az orvosi egyetemet választottam. Gyengébb gimnáziumi bizonyítványom alapján azonban (a fizikát nagyon nehezen emésztettem meg) esélyem sem volt arra, hogy első felvételim sikeres legyen, ezért állást kerestem.
1981- 1986-ig az Országos Mentõszolgálat (OMSZ) Kórházában dolgoztam, eleinte mint segédápolónő, majd 1982-tõl 84-ig a Dolgozók Egészségügyi Szakiskolájába jártam, ahol 1984-ben kitűnő eredménnyel tettem le az Ápolónõi vizsgákat. Közben minden évben újra felvételiztem az Orvosi Egyetemre és negyedik felvételi vizsgám, 1984-ben végre sikeresnek bizonyult. Egyetemi éveim alatt részállásban 1984-86-ig a Mentőszolgálat Kórházának Intenzív Osztályán, majd 1986-89-ig a Róbert (ma Nyírő Gyula) Kórház Intenzív Osztályán dolgoztam. Ez azt jelenti, hogy hétfőtől péntekig egyetemista voltam, majd péntek-szombat éjszakánként Intenzív Osztályos ápolónő.
1984-1991-ig jártam a budapesti SOTE (Semmelweis Orvostudományi Egyetem)-re. 1989-1990 decemberéig legnagyobb lányom születésekor egy év halasztást kértem és kaptam. Diplomamunkámat az Akut myocardialis infarctusban (szívizominfarktus) alkalmazott thrombolysis (vérrögoldó gyógyszeres kezelés) témakörében (1990-91) írtam, és védtem meg a SOTE III.sz Belgyógyászati Klinikáján; 1991- ben kaptam kézhez orvosi diplomámat.
Első orvosi munkahelyemet (1992-1993) úgy választottam meg, hogy kötött munkaidőben dolgozhassak; Dr Giacinto Miklós segítségével (akivel néhány, a thrombolysis témakörében az Orvosi Hetilapnak írt szakmai referátumom révén kerültünk ismeretségbe) jutottam álláshoz a MEDINFO orvosinformációs intézetben, ahol az orvosi referátumok kiválasztásáért, lektorálásáért, korrektúrájáért és a kiválasztott anyag fordíttatásáért voltam felelõs. Gyakran fordítottam magam is angol (francia, orosz, néha német) nyelvbõl. Sajnos az intézet vezetõje kb. egy év múlva úgy határozott, hogy a referátumokat megszünteti, így még néhány hónapig a Nővér c. folyóiratot szerkesztettem, de ez a munka nem volt számomra kielégítõ.
1993 júniusától a Budai MÁV Kórház Aneszteziológiai - és Intenzív Terápiás részlegén (Ér - és Mellkas-sebészet ) dolgoztam csaknem egy évig. Sok szakmai tapasztalatra tehettem szert, azonban személyes okok, és pályakezdõi fizetésem (16000 Ft bruttó !) miatt 1994-ben elkezdtem új állást keresni.
1994 májusától 2002 szeptemberéig Tatabányán a Szt Borbála Megyei Kórházban dolgoztam, ahol minden szempontból, szakmailag is, emberileg is olyan csapattal lehettem együtt, akikkel élmény volt dolgozni. Nagy kihívást jelentett az eddig nem ismert szakmák (Általános-, hasi- és érsebészet, traumatológia és ortopédia, idegsebészet, szülészet - nőgyógyászat, szemészet, szájsebészet, urológia , fül-orr-gége) aneszteziológiájának megtanulása, az ügyeleti munkában a társszakmák sürgős mûtéteinek összehangolása. Eközben két kisebb lányom születése kapcsán négy esztendõt töltöttem otthon GYES-en (ill. GYED-en), a kicsivel állapotosan pedig urológiai mûtétek anaesthesiáját, valamink anaeszteziológiai ambulancia munkáját láttam el.
Családi okok miatt 2002 szeptemberében visszaköltöztünk Budapestre. Itt az Országos Traumatológiai Intézetben vállaltam munkát, azonban hiába szerettem a kollektívát és az izgalmas, embert próbáló feladatokat, három gyerek mellett muszáj volt változtatnom, képtelenség volt a család és a munka összehangolása. (Egy-egy ügyelet után 3 napig tartott, amíg kialudtam magam, addigra pedig jött a következő ügyelet...)
2003 februárja óta dolgozom jelenlegi munkahelyemen, a Budai Irgalmasrendi Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályán.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
