|
Műtő - Nekem az otthonom...
NeMo - dr Nemessányi Mária © 2009.03.31. 00:17
Szeretném portálomon az egyszerű emberek szemszögéből is érthetővé tenni, mi is folyik a mi világunkban.
Az én nézőpontomból szemlélve napi rutinmunka, bár élnék az idézettel, a hivatásom valóban "99% dögunalom, 1% totál beszarás" (Idézet a Kóma c. könyvből) Nos, az igazság az, hogy a munkám nagy része, talán több is, mint 99%-a valóban rutinmunka, ám ne nevezzük munkának, és főként ne tekintsük rutinnak. Aki annak veszi, rosszul teszi. Az én hivatásomat nem lehet félvállról venni. Igazi művészet megtalálni a hangot minden egyes beteggel, hiszen ahány ember, annyi lélek és élet.
Nekem az otthonom, mások számára riasztó közeg, rémséges hely, rettegés forrása
Szeretném portálomon az egyszerű emberek szemszögéből is érthetővé tenni, mi is folyik a mi világunkban.
Az én nézőpontomból szemlélve napi rutinmunka, bár élnék az idézettel, a hivatásom valóban ilyen:
"99% dögunalom, 1% totál beszarás" (Az aneszteziológusi munka bemutatása a Kóma c. könyvben)
Kép: vakbélműtét
Nos, a munkám nagy része, talán több is, mint 99%-a valóban rutinmunka, ám ne nevezzük munkának, és főként ne tekintsük rutinnak. Aki annak veszi, rosszul teszi. Az én hivatásomat nem lehet félvállról venni. Igazi művészet megtalálni a hangot minden egyes beteggel, hiszen ahány ember, annyi lélek és élet. Így aztán a munkám egyben a hobbim is, és élvezem, ha azt láthatom, hogy egy-egy betegemből hogyan tűnik el a rettegés, a szorongás.
1981 óta dolgozom egészségügyben. A Mai napig is visszacsengenek azok a szavak a fülembe, amit első munkahelyemen dr Makláry Lajos mondott, mielőtt munkába állhattam:
"Mindig úgy bánjon a betegével, mintha Ő a maga legkedvesebb hozzátartozója, édesanyja, édesapja, testvére, nagyszülője lenne!"
És azt hiszem, ezek a szavak kell, hogy elkísérjenek addig a napig, amíg orvosként dolgozom.
Igen, altatóorvosként tisztában vagyok azzal, hogy minden beteg szorongva, félelmekkel érkezik a kórházba.
Legfontosabb feladatomnak tartom, hogy korrekt felvilágosítással ezeknek a tudatos, vagy tudatalatti félelmeket eloszlassam. Ha a beteg tudja, hogy mi fog vele történni, fél siker, hiszen fel tud készülni arra, ami vár rá.
Orvos... higyjék el, éppolyan ember vagyok, mint bárki más. Ám a megszerzett tudást alapul használva, úgy "működöm", mint egy számítógép: Van egy nem csekély tudásanyag, bevált és begyakorlott protokollok, amelyek alapjában véve irányítanak, azonban ehhez minden esetben hozzá kell adnom a módosító tényezőket,
- a beteg kórelőzményét, (gondos és részletes kikérdezés alapján)
- általános állapotát, (fizikális, vagyis személyes vizsgálat alapján, amely akármilyen gyors, higyjék el, alapos!)
- alkatát és korát,
- személyiségét
- és nem utolsó sorban személyes véleményét és akaratát, amelyet az általa nyújtott információk alapján tud kialakítani.
Így indulunk, s a műtő felé még hosszú az út.
Tervezett műtéteknél sok esetben kérünk kiegészítő vizsgálatokat, aszerint, hogy milyennek találtuk a beteg állapotát. Fontos, hogy ne csak a beteget és az elkészült leleteket nézzük, hanem az egészet együtt, s ha a legcsekélyebb gyanúnk is van egy még nem ismert betegség jelenlétére, arról pontos információkat kell szereznünk.
Alapszabály: egy kísérőbetegség jelenléte nem baj, hiszen fel tudunk készülni az ebből eredő szövődmények megelőzésére, vagy elhárítására. Egy nem ismert kísérőbetegség azonban olyan nem várt szövődményekhez vezethet, amelyek a beteg életminőségét, vagy akár életét is veszélyezhetik! Tehát felkészülünk, előkészítünk, majd elvégezzük a szükséges beavatkozásokat.
Hitetlenkedve olvasom néha egy-egy kolléga véleményét: a beteg nem altatható, nem érzésteleníthető, mert...
Felejtsük el ezt a mentalitást!
Szerencsére ma az aneszteziológia olyan eszköztárral rendelkezik, amellyel csaknem minden beteg műtéti érzéstelenítése biztonsággal megoldható. Természetesen itt a tervezett műtétekről beszélek.
A sürgősségi, ún. akut műtétek mindig is más kategóriába tartoztak, hiszen itt nincs annyi időnk a beteg előkészítésére és kivizsgálására, és ebből gyakran adódnak váratlan, vagy veszélyes szituációk. A legtöbb esetben azonban ezek a veszélyek is elháríthatók. A sürgősségi medicina azonban alapvetően különbözik minden mástól. Itt életveszélyes állípotokkal állunk szemben, mint például vérzés, vagy baleset. Nincs idő a mérlegelésre, nincs mód a műtét halasztására. Egy életveszélyes, akut állapot általában azonnali műtéti megoldása vár ránk, az előkészítésre néha csak percek, jó esetben néhány óra áll rendelkezésünkre, és van egy határ, amin túl a műtét nem halasztható, mert az a beteg életébe kerülne.
Összességében tehát szeretném azt mondani: ma a műtéti érzéstelenítések többsége rutineljárásnak számít, igen csekély kockázattal.
Ne féljünk tehát, ha tervezett műtétre várunk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
