|
Ókor - Görög orvoslás
NeMo - dr Nemessányi Mária © 2009.06.06. 23:10
A görög klasszikus kor előtti kultúrák orvostudománya titkzatos, zárt tudomány volt. Önálló orvoslási hagyomány alakult ki Kínában, Indiában, Mezopotámiában és Amerikában. Ebben a korban még a görög orvoslás is mitikus, papi mesterségnek számított, egészen az i. e. VIII. századig, amikor a görögöknél a gyógyítás feladatát Aszklépiosz, az orvoslás istenének papjai végezték.
A görög orvostudomány állatok boncolása révén már nagyon korán fontos felismerésekre jutott. Felfedezték pl.:, hogy az érzékelés központja az agy. A leghíresebb görög orvos Hippokratész volt. Azt tanította, hogy a betegségek nem természetfölötti (isteni) eredetűek, hanem természetes okai vannak. Az orvostudomány feladata a betegségek megfigyelése, s az így gyűjtött tapasztalatok alapján való gyógyítása.
A görög klasszikus kor előtti kultúrák orvostudománya titkzatos, zárt tudomány volt. Önálló orvoslási hagyomány alakult ki Kínában, Indiában, Mezopotámiában és Amerikában. Ebben a korban még a görög orvoslás is mitikus, papi mesterségnek számított, egészen az i. e. VIII. századig, amikor a görögöknél a gyógyítás feladatát Aszklépiosz, az orvoslás istenének papjai végezték.
 |
Hippokratészt az orvostudomány megalapítójának tartják, az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtatták. Annyi bizonyos, hogy ősi hagyományokkal rendelkező orvoscsaládból származott. Hippokratész kósz szigetén született, Rhódosz és Kisázsia között, néhány tengeri mérföldnyire Knidosztól, ahol egy másik, a kószival versengő orvosi iskola működött.
|
|
Apja Hérekleidész, kiváló orvosként olyan tekintélyre tett szert, hogy egy legenda úgy tudta, ősei között volt Aszklépiosz és Héraklész. Anyja Phainareté volt.
A Hippokratész név talán ezt jelenti: "erős, mint a lovag". A "Nagy" Hippokratész névrokona két kortársa: a khioszi matematikus, és az athéni tábornok. Felmenőihez hasonlóan őt is orvos-papnak szánták, és már tizenháron éves korában apja és nagyapja mellett tanult, ez utóbbi egyes forrásokban I. Hippokratészként szerepel. Nem könnyű dolog rekonstruálni a kószi mester életrajzát a számos fönnmaradt legenda alapján.
Ismeretes, hogy vándororvos volt, habár működéseinek legfontosabb színtere Kósz volt. Trákiában és Thesszáliában is tevékenykedett, azt azonban nem tudjuk, hogy gyógyított-e Athénban is, bár a legenda neki tulajdonítja az athéni pestis leküzdését. (Egyébként e híres járványról kiderítették, hogy valószínűleg más, nem pestis jellegű betegség volt.)
Sokat utazott, széles körű gyakorlatot folytatott, s elméletét a tapasztalati megismerésre alapozta. A neve alatt fennmaradt írásokat tartalmazza a „Corpus Hippocraticum” (Hippokratészi gyűjtemény), bár a gyűjtemény nem minden darabjának hitelessége igazolt. Egyik legjelentősebb munkája az „Aphoriszmoi” (Aforizmák), amelyek bölcseleti intelmek, s amelyek közül több mind a mai napig élőként fennmaradt. „Peri arkhaiész iétrikész” (A régi orvostudományról) című művét Platón is idézi, mivelhogy filozófiájának természettudományi alapokat adott. Felfogásának lényege a gondos megfigyelésen és feljegyzéseken alapuló tapasztalati tudás nagyrabecsülése, és a környezet döntő fontosságának felismerése volt. A gondos megfigyelést fölébe helyezte az elméleti spekulációknak. A megfigyelésekből vont le következtetéseket az egyes betegségek lefolyására és kritikus napjaira vonatkozólag. Kidolgozta a betegvizsgálat módszertanát. Részletesen leírta egyes betegségek (tüdőgyulladás, gyermekágyi láz, epilepszia) tüneteit. Felvilágosult látásmódját tanúsítja, hogy a „Szent betegséget”, az epilepsziát nem holmi démonok ártó hatásának tartotta, hanem az agy egy bizonyos megbetegedésének. „Peri aerón hüdatón topón” (A levegőről, a vizekről és a helyekről) című műve az általános emberismeret föld- és néprajzi kiteljesedéséhez járul hozzá irodalmi téren és eszközökkel. Hangsúlyozta a természet gyógyító erejének szerepét. Nagy jelentőséget tulajdonított az egészség megőrzésében a helyes táplálkozásnak és a testmozgásnak.
Hippokratész minden betegségben a négy testnedv – haima (vér), kholé (sárga epe), melankholé (fekete epe), phlegma (nyálka) – aránytalan eloszlását, az éltető testnedvek hibás keveredését látta (humorálpatológia). A gyógykezelésben pedig a legfontosabbnak a szervezet ellenálló képességének növelését tartotta, ártalmatlan módszerekkel. Meggyőződése szerint az orvosi működés alapja az erkölcsi tisztaság, az orvosi etika törvényeinek megtartása. Hippokratész irodalmi alkotásait elsőként a görögül író római orvos, Galénosz magyarázta a császárkorban.
|
A gyógyítással kapcsolódó görög istenségek:
|
|
|
Aszklépiosz: Apollón és Korónisz fia, a gyógyítás és az orvostudomány istene. A gyógyítás tudományát a Pélion hegyen élő Kheirón kentaurtól sajátította el, és ezt oly tökélyre fejlesztette, hogy nemcsak minden betegséget tudott gyógyítani, s minden sebet, hanem a holtakat is feltámasztotta.
|
|
|
|
Ezt a képességét Athénének köszönhette, aki két üvegcsét ajándékozott neki, Medusza vérével telve. A Gorgó baloldalán futó erekben lévő vérrel holtakat lehetett feltámasztani, míg a jobb oldali erekből származó vérrel ölni lehetett, bár ez utóbbit Aszklépiosz soha nem használta. Mivel senki sem halt meg Hádész és Thantalosz panaszt emeltek Zeusznál aki Aszklépioszt, mint a világrend megzavaróját villámmal sújtotta, de később újból életre keltette. Képét Zeusz a csillagok közé emelte, kezében egy gyógyító kígyóval. Feleségétől Épiónétól született gyermekei: Makhaón, és Podaleiriosz híres orvosok, Hügeia az egészség istennője, Iaszó a gyógyítás istennője, Panakeia a növényi eredetű gyógyszerek istennője, valamint Ianiszkosz és Iatrosz gyógyító istenek. Szent állata, a megújulás jelképe, a kígyó. Állandó jelzője: Tisztanevű.
|
|
(Dombormű: Asklepios és Hügeia)
Hügieia: Aszklépiosz és Épióné leánya, Panakeia, Iaszó, Ianiszkosz és Iatrosz testvére, az egészséget megszemélyesítő istennő. Szent állata, akárcsak apjának, a megújulás jelképe a kígyó volt.
|
|
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
